L'orphelin de Perdide by Stefan Wul

L'orphelin de Perdide Reviews

• 
  Oriente

  Egy nagy nagy kedvencem, az Az idő urai (
  https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_id%C...) alapregénye volna ez, vagyis állítólag ebből adaptálták a híres francia-magyar rajzfilmet. Nehéz elhinni...
  Stefan Wul írása egy kiábrándítóan egyszerű, kínosan gyengén kivitelezett, és végtelenül unalmas kis szösszenet. Legfeljebb inspirálhatta a rajzfilm (és
  a képeskönyv) alkotóit a történetvezetésben, amit nyilván illendő megemlíteni, de egyébiránt borítsa a feledés jótékony homálya.
• 
  Feri Zsolnai

  A két csillag javarészt a rettenetes fordításnak jár; úgy tűnik, a kiadó lespórolta a szerkesztő árát, és elhitte egy amatőrnek, hogy képes műfordítani. A könyv hemzseg a Sárbogárdi Jolánt megszégyenítő képzavaroktól és a fájdalmas magyartalanságoktól. A fordító pl. rendszerint főnévként használja a mellékneveket, mert nyilvánvalóan nem érti a magyar nyelv szabályait, és tükörfordítja a franciát.
  
  Néhány példa ízelítőnek:
  „Lenyűgöző, amikor az ember először lát ilyet. Létezik egy elmélet, miszerint ezek ősi civilizációk maradványai. Olyanoké, akik mindig egyre mélyebben keresték a vizet. És ez lehetséges is, kishölgyem, szóval hálával tartozom önnek.”
  „Maxnak igaza van - mondta Belle. - Mondja, miért szeret nekem beszélni, Silbad?”
  „Silbad tovább vezette őket, felmentek öt lépcsőfokon, és megérkeztek a fedett teraszra, ahol lakott.”
  „A habok visszahullva csillogó gőzrojtokban értek földet, és szövevényes játékuk szivárvánnyá állt össze.”
  „A mulatt bejelentésétől Belle ábrándozni kezdett: „Max az egyik legszebb férfi, akivel valaha találkoztam." Ő volt az egyetlen jóképű, akit nem talált beképzeltnek. A viselkedése, a beszéde, a legkisebb mozdulata is tetszett neki. És ritka dolog, de egy kicsit sem színészkedett. A szokását, hogy félmeztelenül járkál, más esetében el sem tudta volna viselni. De Max olyan természetesen viselte a kinézetét, mint az állatok a szőrük színét.”
  „A Lambda világ határáról lepattanva az űrhajó motorja felpörgött. Leválva a rendszerről úgy tűnt, hogy a lassulás körülbelül három napig tart, bele a sötét végtelenbe. Az ideérkezés hibátlanul volt időzítve, a hanyag repülésmódból elegancia és stílus sugárzott. A gép kissé megbillenve beszállt egy jelentéktelen kis bolygó, az Ördöglabda mezejébe, amit néhány térkép fel sem tüntetett.”
  „Néhány óra múlva Max megtörölte izzadságtól nedves homlokát, az iránytűit bevágta egy fiókba, és karizmait ropogtatva nyújtózott egyet a székében.”
  „Remegő szájában nem volt erő, hogy visszatartsa a nyálát, haragos könnyei pedig megkapaszkodtak az arcán, a rászállt por barázdáiban. Szörnyen nehéz volt megemelnie a fejét, úgy tűnt, mintha tonnákat nyomna.”
  „Úgy nézett ki, mint egy madárijesztő. A lenyugodni készülő vörös nap felé fordult. Goromba lett a vérszínű fénytől, amitől szakállas arcának vonásai még határozottabban látszottak. Lassan pislogott karikás szemeivel, és figyelt.”
  
  A könyv egyébként olcsó ponyva; nem sok köze van Az idő uraihoz (bár a története kevésbé kaotikus). Mivel rendkívül rövid, nem mondom, hogy nem ajánlom egyáltalán, bár a fordítás annyira sokat ront az egyébként könnyed olvasmányon, hogy szerintem időpocsékolás próbálkozni vele. Ebben a formájában legalábbis.
• 
  FeyGirl

  Encore un joli roman de SF pour la jeunesse de l’auteur (et qui ne prend pas les jeunes pour des idiots) !
  
  Sur une planète isolée ne vit plus qu’une seule famille. Lors d’une attaque de frelons géants, la mère a été tuée et le père s’enfuit avec son fils de 4 ans vers un bois protecteur. Avant de mourir en chemin, le père ordonne à son fils de courir vers les bois, en lui confiant le micro avec lequel il a supplié son ami pirate de venir le secourir.
  
  On suit le pirate et ses compagnons hétéroclites tous bien croqués sous la plume de l’auteur, notamment le vieux compère Silbad très attachant. Stefan Wul s’amuse à nous décrire des paysages avec une faune et une flore colorées et poétiques. Sauf la Grosse Chérie (lisez pour savoir ce qu’est la Grosse Chérie), et les frelons géants bien sûr. On s’émeut pour le petit garçon qui ne comprend pas ce qu’il se passe, qui a souvent des réactions très infantiles et dont le seul lien avec l’équipage est ce fameux micro.
  
  Le retournement final exige de prendre en compte une incohérence d’ailleurs exprimée par un personnage. Mais dans ce roman aux allures de conte, on s’en fiche tant le plaisir de lecture est grand, et le destin de l’Orphelin de Perdide émouvant.
  
  Je crois que je vais devenir fan de cet auteur !
  
  Par contre, la version numérique proposée par l’éditeur (French Pulp) est minable : le texte n’est pas justifié, ce qui lui donne un aspect très amateur. Il manque aussi quelques retours à la ligne dans les dialogues voire des tirets au début de conversions. Pour un ebook payant, je trouve cela très décevant.
• 
  Federica

  Recensione completa su On Rainy Days
  
  L’ophelin de Perdide è un romanzo che, secondo me, si inserisce senza problemi tra i classici della fantascienza americana, pur essendo scritto in francese. Lo stile, la trama e i personaggi mi hanno ricordato molto la saga di George Lucas di Star Wars (che vedrà la luce quasi vent’anni dopo questo romanzo) e i rompicapo temporali in stile Doctor Who, che fanno del viaggio per salvare Claudi una vera corsa contro e indietro nel tempo!
  Il grande paradosso temporale, quello di due persone che, benché distanti anni luce le une dalle altre, possono comunicare tra tra loro come se si trovassero nello stesso posto e nello stesso momento, gioca infatti in questo romanzo un ruolo centrale nello sviluppo della vicenda e soprattutto nella preparazione di quello che sarà il vero punto di svolta per la chiusura del romanzo. Io non ve lo svelo, perché magari conoscete il francese e volete leggervi questa storia comunque in lingua originale senza conoscerne il fulcro e il grande segreto attorno al quale ruota la vicenda, però, e qui prendo in prestito una frase del Dottore: “si chiama paradosso Dummet. Cercate su Google.”
• 
  MaelleMaud

  Lu avec Neal
  Intéressant mais un peu survolé et attendu. De belles descriptions, de l'action, des personnages hauts en couleur... un bon moment partagé!
• 
  Paul Smith

  After having learned French with Duolingo, this is the second complete novel i've read after Oms en série. I thought this was a lot better than that book, which was very intriguing at the start, but lost its point of view as it progressed. This has a much more human story. And even had something of a bitter-sweet twist ending which I enjoyed. I would have liked to better understand the villain's motivation, who died too quickly. I highly recommend it to other new readers.